Sárkány Győző grafikusművész szakmai életútja
Sárkány Győző több szakaszra osztható grafikai munkássága a 1980-as évek elején indult. „Első korszakára egy sokadik hatványú szürrealizmus jellemző: appercepciós készség birtokában egy sajátos transzcendens irodalmi kategória hasonlatával élve – mikrorealizmus.” (Frank János)
Részletgazdag grafikáit egyrészt a pop art (gyűrt felületek, zsúfolt képtér) ihlette, másrészt megérintették a magyar rajzművészet klasszikus hagyományai is.
„Ezek a korai, aprólékosan megrajzolt tájfragmentumokat, tankroncsok temetőjét, madarakat, az Esterházy Madonna részletét megidéző, szépséget-gyengédséget és erőszakot-háborút szembeállító alkotásai a popon kívül a hiperrealizmus tárgyfetisizmusával, montázs jellegű kompozícióival is kapcsolatba hozhatók.” (Lóska Lajos)
Ezen időszak fő jellemzője az erkölcsi mondanivaló és a gondosan kidolgozott, bravúros vizuális megjelenítés összehangolása, amely 80-as évek végén a düreri tradíciót felelevenítő műveiben folytatódik (AD emlékére I–II.).
A kilencvenes évek elejétől a grafikákon és a szitanyomatokon egymás mellett jelentkeznek a nagyméretű, kiegyensúlyozott geometrikus formák és az absztrakt expresszionizmushoz kapcsolódó gesztus jellegű, szétfröccsenő, dinamikus megoldások, például a Misztrál I–II., a Légvonal I–III. (1995), a Sztratoszféra I–II. (1996), a Mandelbrod I–II. (1997) című alkotásai. Pasztell és egyedi grafikai lapjain pedig újra visszatér a meggyőző rajztudását demonstráló kompozíciók sora (Változat I–III. 1996).
Illusztrátori munkásságát mintegy 50 illusztrált könyv jelzi, melyet a szakma számos díjjal is elismert (Rostand, Verne, Madách, Radnóti). 1997–1998 között 300 Verne illusztrációt készített, és ő tervezte a könyvsorozat 75 kötetét is. Illusztrációit az átgondolt kompozíciós szerkesztés és a virtuóz rajztudás teszi különösen izgalmassá. Mindig nagy figyelmet fordított az irodalmi mű szellemiségének hiteles ábrázolása és a saját művészi felfogása közötti egyensúly megteremtésére. E közelítésmódot tükrözik többek között Sillanpää: Hiltu és Ragnar (1998), Brjuszov: Márványfejecske (1990), Schmuckler: Rekviem Theophilért (1991), Rostand: Sasfiók (1993) című műveihez készült illusztrációi éppúgy, mint az Unikornis Kiadónál megjelent sorozatokhoz (Magyar dráma gyöngyszemei, 1994) és a már említett Verne-szériához 1998-ban készített rajzai. Illusztrációs tevékenységét 1997-ben Ferenczy Noémi-díjjal ismerték el.
Sárkány Győző munkásságában a több műfajt felölelő képgrafika és illusztráció mellett művészkönyvek (öntött művészkönyvek), papírplasztikák is találhatók (például Híranyag, 1994; Dürer könyv, 1995; Jeles könyv, 1995). 2000-től kezdődő tanulmányútjainak hatására munkásságában egyre jobban tetten érhető a nyugati és keleti kultúra speciális jelenségeinek összehangolása, az eltérő világképek közös kontextusba helyezése. Az egyes művészettörténeti stíluskorszakok, irányzatok (reneszánsz, barokk, szürrealizmus, stb.) jellegzetességeit ekkor kezdte ötvözni a prehisztorikus kultúrák és archetipikus képek különleges formavilágával. Az ősi maszkok és „testmaszkok” megjelenítése művészi közelítésmódjának és gondolkodásának új korszakát nyitotta meg, mindvégig szoros összefüggésben és egységben korábbi munkásságával. A 2008-ban, a Gaál Imre Galériában megrendezett Leporelló című kiállítása különféle alakzatokat és gondolatköröket kapcsolt össze, mint a Körmonolit, Oválismonolit, Tömbmonolit, Arc, Maszk, Testmaszkok és a Relativitás. Ebben a témakörben mintegy 500 rajzot készített. A művek formai megoldásai egységes elv szerint nem rendszerezhetők, mert a mértani alakzatokban is fellelhetők az organikus mikrostruktúrák, valamint a heveny összefonódások és ívelések barokkjában is rátalálunk a zárt geometrikus szerkezetek hideg biztonságára. Csupán a grafitceruza és a fehér papír már elegendő a művésznek, hogy ezt az árnyalatokban és formarendekben kiapadhatatlanul örvénylő, sodródó, felerősödő és elhalkuló, halványodó és sötétekbe fúló zenei világot megteremtse. „Művei leginkább vizuális esszéknek tekinthetők, hiszen a teljességet, a dolgok minél több oldalának meg mutatását, s ezáltal a tudást keresik. Sárkány Győző a valóság rejtett struktúráit kutatva grafikáiban saját gondolatmenetének alaptételeit fogalmazza meg. Az egyes képeiből felépített sorozatok egy olyan filozófiai rendszerré állnak össze, amely az elmélyült munkamódszer meditatív monotonitásával kutatja a véges emlék és a mérhetetlen idő eszményét, valamint a feltáró és elrejtő attitűd között egyensúlyozva, geometriai szabályok segítségével, spirituális tartalmakat közvetít.” (Szeifert Judit)
Sárkány Győző nemcsak művészként, hanem művészeti szervezőként is fontos szereplője a kortárs magyar művészeti életnek. 1994-től alapító elnöke a Magyar Illusztrátorok Társaságának. 14 katalógust adott ki és két díszvendégséget szervezett – 1999-ben a frankfurti könyvvásáron és 2006-ban a bolognai könyvvásáron – ahol a magyar illusztráció-művészet reprezentatív módon mutatkozott be a világ előtt. 2000-től alelnöke a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, és 2003-tól elnöke a Hungart Egyesületnek, ahol 38 művészeti kismonográfiát adott ki a kortárs képző-, ipar- és fotóművészet témakörében. 2005-ben alapító tagja és alelnöke a Magyar Képző- és Iparművészeti Társaságok Szövetségének. 2014-től a Magyar Művészeti Akadémia Köztestületi Tagok képviselője.
2012-ben a MAOE művészeti szalon típusú kiállításainak egyik elindítója, a kiállítások tematikájának ötletgazdája és egyben látványterveik, installációjuk, katalógusaik tervezője. Ezekhez a tárlatokhoz minden alkalommal egy, a hagyományos téri viszonylatok közül kilépő karakteres projektet, installációt is kapcsolt. 2013-ban a Négy elem című kiállítás-sorozat Víz alatti tárlatának koncepcióját dolgozta ki, amely egyedülálló, rendhagyó és stílusteremtő esemény volt. A 2014-es Labirintus kiállítást a Művészet Malom udvarán felépített monumentális installációs rendszer, a 63 négyzetméter alapterületű Labirintus ház kísérte, melynek falaira a 610 alkotó eredeti műveinek digitalizált másolatai kerültek fel, többszörös ismétlődésükkel felerősítve a labirintus-élményt. A 2015-ös Harmónia kiállításhoz kapcsolódott a V8 Városi uszoda épületén elhelyezett 500 négyzetméteres építészeti installáció, 11 művész 6×6 méteresre nagyított alkotásával, valamint a Harmónia-Tér-Kép 1×1,8×12 m-es installációs rendszere, amelyben a műveket és az alkotók portréját egy 15×15 cm-es négyzetlap két oldala dokumentálta. Ezek a projektek lehetőséget teremtettek a szorosan vett kiállításból való kilépésre, annak hatókörét térben és időben is kiterjesztve. A 2017-ben a szegedi Reök-palotában megrendezett Káosz és rend kiállításba a speciális téri viszonyokhoz igazodó körüljárható installációs rendszert tervezett.
Sárkány Győző munkásságának összetettségét nem csupán a különféle műfajok, hanem stílusának sokfélesége, ha úgy tetszik, posztmodern jellege is bizonyítja. Minden egyes munkája míves és átgondolt, öntörvényű műalkotás.
A reformáció 500. évfordulója alkalmából Bálványok bukása / 50 kép – 50 gondolat címmel különösen izgalmas műegyüttest alkotott a Gaál Imre Galériában rendezendő reprezentatív tárlathoz. A kiállítás koncepciója szerint az 50 rajz mellé 50 gondolat (művészek, írók, tudósok, zenészek stb. írásai) is társul, mintegy a képek „szellemi installációjaként”. Már a grafikai lapok léptéke (100×70 cm-es lemezlitográfia) is jelentős szuggesztív erőt képvisel, s a kiállítás fekete-fehérben tartott vizuális képe egzaktságában is elegáns és ünnepélyes. A kompozíciók szerkezetéből adódó dinamizmus, a formák szabad áramlása a kontinuitás érzetét kelti s a sorozat darabjait tartalmi egységbe foglalja. A reformációhoz kapcsolódó művek alapsejtjei most is azok a vonalak és jellegzetes formák, kultúrtörténeti idézetek, melyek Sárkány Győző művészetének állandó jelzőiként újra meg újra feltűnnek alkotásain. Szimbólumteremtő erejű kompozícióit szándékolt kettősség hatja át, a rejtőzködés és feltárulkozás, a rejtettség és felfedezettség dichotómiáját a lágy és kemény vonásnyalábok, az üresen hagyott és elfedett, besatírozott területek komplex rendszere közvetíti.
A tér és idő a maga konkrétságában nem befolyásolja ezt a művészi világot, melyben történeti, filozófiai és teológiai gondolatkísérletek, stílus- és műidézetek, parafrázisok az egyidejűség megkérdőjelezhetetlen evidenciájában állnak előttünk. E kiállítás képei és a külön teremben látható kép-szöveg profán ikonosztáz egy speciális Gesamtkunst-kísérletként arra is figyelmeztet, hogy a reformáció a felelősség szabadságát és terhét is ránk ruházta. Múlt és jövő kapujába állított bennünket, hogy éber és tisztaszívű őrei legyünk jelenünknek.
Sárkány Győző 2020-ban több helyszínen rendezett kiállítást Trianon Anzix címmel a sorsfordító történelmi esemény 100. évfordulójához kapcsolódva. A kiállítás a 100. évfordulót 100 fekete-fehér grafikai lappal (vegyes technika, 70×50 cm) idézi meg. Az országot ért döbbenetes emberi és területi veszteség drámaiságának erőteljes kifejezést ad az egymás mellé helyezett kompozíciók sötét-világos ritmusa. A művész nem az általában szokásos narratív közelítésmóddal dolgozza fel a témát, célja a történelmi tragédia nemzeten túli, világtörténelmi méretben történő szemlélete.
A Trianon Anzix számos ponton társítható a 2017-ben, a reformáció 500. évfordulójára rendezett Bálványok bukása / 50 rajz − 50 gondolat című kiállításhoz és annak kísérő kiadványához. Az első „fehér könyv” párdarabjaként jelent meg 2020-ban a témájának drámaiságát tekintve fekete, megjelenésében azonban a tragédiát már szublimálni képes második „fehér könyv”.
„A harcot mit őseink vívtak békévé oldja az emlékezés” − írja József Attila. Sárkány Győző ebben a szellemben alkotva nem a konkrét veszteségekre, hanem az emberi drámák közösségére, a történelmi igazságosság és igazságtalanság relativitására világít rá. Az egyes rajzokon tudatosan összemossa a történeti és az egyéni szféra elemeit, kihangsúlyozva megkerülhetetlen összefüggéseiket.
A mai ember szempontjából közelítve szemléli a történelmi drámát, melyet az elmúlt száz év alatt sokféleképpen értelmeztek és újragondoltak. Sárkány Győző a tragédia legbelső érzelmi magját, a számtalan variánsokban megnyilatkozó emberi lét és sors közösségében fedezi fel. A kompozíciókban előtűnő motívumok, szimbólumok, emblémák olykor konkrét utalásokként is értelmezhetők, de valójában a 100 grafika egyetlen, képekben megjelenő, összetartozó gondolatfüzér.
2020 őszén újabb kiállítással jelentkezett a művész Köztes képek címmel, amely az 1978 és 2020 közti 42 év alkotó munkájának – 50 műben történő – spontán összegzése.
A következő nagyszabású projektje Dante halálának 700. évfordulójához köthető. Ezek az alkotások – a korábbiakhoz hasonlóan – szintén egy összefüggő sorozatot alkotnak, melynek tematikája elsődleges olvasatban, Dante Isteni Színjátékhoz kapcsolódik. A művész megidézte Dantét egy szabadon szerkesztett vizuális és nyelvi elemeket ötvöző műegyüttesben, melynek egyik kiemelt üzenete a személyes élmény átélésének fontossága. S bár oeuvrejében egy teljesen újnak számító művészi nyelv, a fotóművészet eszközeihez nyúlt mégsem meglepő, hogy fotóinak puritán szerkezete, elegáns színkezelése, képkivágásai visszacsatolják munkáit az életmű korábbi állomásaihoz. A fotó megjelenése bizonyos szempontból a pandémiához köthető, hiszen a járvány időszaka megváltoztatta mindennapi rutinunkat, s negatív hatásai mellett szinte ösztönzött a befelé fordulásra, új utak, új lehetőségek keresésére. Sárkány Győző számára a kényszerű elvonulás az intenzív természethez fordulást hozta. Bármiféle utólagos manipulációktól mentes fotói a korábbi grafikák szerves folytatásaként jöttek létre, s az eddigi gondolatmenet, a kérdésfeltevés, a parafrazeálás itt is tetten érhető. A sorozatokban a művész egy-egy témakörre sokféle módon reflektál: újabb munkái egy összekapcsolódó láncolat darabjaiként tovább értelmezik, hangolják a korábban készült műveket is. (Bálványok bukása (50 rajz – 50 gondolat); Trianon anzix (100 rajz – 100 mondat) A Végtelen színjátékhoz készült kiadvány a trilógia harmadik darabjaként csatlakozik a korábbi két „fehér könyvhöz”.
Sárkány Győző grafikusművész eddig mintegy 310 csoportos és 27 egyéni kiállításon szerepelt. Munkásságáért 2012-ben Érdemes Művész kitüntetésben részesült, 2015-ben közösségi munkájáért a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével jutalmazták.
2023-ban a szegedi Reök Palotában rendezték meg a művész nagyszabású életmű kiállítását Létidő címmel, és ez alkalommal jelent meg a teljes munkásságát feldolgozó, reprezentatív kiadvány is.