Végtelen színjáték

Sárkány Győző fotókompozícióinak helyszíne a szentendrei Bükkös patak, mely a csendes séták során enyhe kanyarulataival, szikla és kavics zátonyaival, a víz tükrén megcsillanó fényekkel, magával sodrott ágakkal, levelekkel minden valós és megálmodott vizek megtestesítőjévé tágult: patakból forrássá, dúsvizű folyammá, méltóságteljesen elterülő tengerré, az élet vizét csillogtató paradicsomi folyókká, Kháron csónakját az alvilág felé sodró Sztüxé, vagy épp a feledést hozó Léthévé. Ezek a különleges átváltozások kelnek életre a felvételeken, melyek gazdag szimbolikus nyelvezettel idézik meg forrásként Dante művét s vele együtt az antikvitás, a középkor, a reneszánsz és a későbbi évszázadok feledésbe merülő majd újjászülető történeteit.

A sorozatban látható fotók kompozíciós felépítésének jellegzetes motívumai a különféle fényhatások, a víz tükröződése, transzparenciája, sodrás és hullámzás keltette formai játékai, az időjárást követő halmazállapot-változásokbóladódó sajátosságok. A víz felszínén létrejövő formációk legtöbbje organikus, de olykor szinte geometrizáló absztrakt képek asszociációját kelti. A patak partjait alakító, hordalékait kerülgető, magával sodró víz különösen alkalmas az alkotó művészi felfogásának megjelenítésére. A lágyan ívelő, merev formákba kényszeríthetetlen, megfoghatatlan, áttetsző víz, jégként már megragadható. Kemény de törékeny, magába zárja a mederbe hullott leveleket, ágakat, levegőbuborékok pöttyözik a felszínét.

A víz-képek hullámzásokból, fénytörésekből kialakuló szerkezete, színfoltjai, néhol szinte akvarellre emlékeztetnek, máskor a művész dúsan ívelő rajzainak vonalait juttatják eszünkbe. Mintha a természti képbe rejtőzködve elővillannának a jól ismert állatfigurák, szörnyek, maszkok, torzók, monolitok rajzolatai, hogy rögtön bele is olvadjanak a folytonos elmozdulásba.

D. Udvary Ildikó művészettörténész