Testmaszkok

Nem hiszem – túl egyszerű magyarázat is lenne –, hogy csak a nyers ösztön tereli a művészt automatikusan a nőábrázolás irányába, bár sokszor az arcokat is ábrázolva életre kelnek a figurák, kacéran és mosolyogva visszanéznek, de legtöbbször inkább torzók. Ilyenkor személytelenek vagy inkább maga a női lélek „testmaszkja” jelenik meg. A sorozattá összeálló grafikai széljegyzetek címadása is inkább egy elvont, szimbolikus világra utal. Mintha a testmaszkok valamit feltárnának, de a titok megfejthetetlen, mert a testiség ábrázolása újabb talányokat szül, a test ábrázolása csak fokozza a titokzatosságot.

Mert mi a testmaszk? A forma, a múlandó porhüvely idealizált, stilizált ábrázolása, s bármennyire mai, a forma eredője mégiscsak a Willendorfi Vénusz, de a szakrális zártságból kilépve elillanó és megfoghatatlan, mint Daphne, aki fává változott. Nagyon sok rajz növényi vegetációt idéző arabeszkekből bomlik ki, vagy az indázó formakötegekben oldódik fel. Megfoghatatlan, mint nő, de a bomló-épülő töredék mégis tárgyiassá válik, szoborrá, architekturális díszítménnyé. Olyannyira, hogy lyukacsos kövületté dermednek, így a vegetáció is faragott ornamentikává válik. Tárgyiasság és lebegés összeolvad. Töredék, torzó, a befejezetlen rajz szépsége még fokozza ezt a kettősséget. Néha úgy érezzük, hogy valami furcsa és elpusztult épület porladozó díszítménye, máskor egy elillanó és csábító nő könnyed megjelenítése, egy pillanat rögzítése.

Variációk, keresések és találgatások. Így a befejezetlenség sohasem kudarc, hanem félbehagyott játék, folyamatos vágy, hogy újabb és újabb női forma törjön fel. A Nő bizonyosságának keresése, valami lényegi, amely újabb és újabb testmaszkot szül. Az anima, az isteni mag megfoghatatlan s mindent felölelő erejében feloldódni. Talán ez lehet a tudatalatti vágy, ez nem komplexus vagy motorikus kényszer, hanem az ember legbelső természetének szabad útja. Az anya tisztelete, a szerelmes ragaszkodás, a nő biztonságot adó melege, a másik pólus imádata… Mindez a vonalak öntudatlan táncából terem.

Gaál József képzőművész, művészeti író