Már az figyelemre méltó körülmény, hogy egy pályája zenitjén álló művész, amikor egy művészi útja esszenciáit egybefoglaló kiadványt tervez, amikor munkássága több csúcspontját jelző munkáira utaló könyv terveződik, akkor fontosnak tartja az indulást, az alapozást, a stúdiumokat. Ez Sárkány Győző esetében azért is különlegesen tanulságos, mert pályafutása első évtizedei nagyon is épülnek ezen, kezdeti esztendők képzése, önképzése során kialakított szemléletére.
Az erős megfigyelő képességgel is rendelkező, művésznek készülő fiatalember hamar képes volt nagy méretű szénrajzok készítésére éppúgy, mint nagy művészettörténeti elődök munkáinak újragondolására. Már ekkor előtte álltak a nagy példaképek, Dürer, Rembrandt, Goya, akiknek életútját minden elérhető eszközével igyekezett tanulmányozni, s önálló rajzi felfogása úgy alakult ki, hogy a magas szintre emelkedő, mindig erősen vonalra építkező rajzi kultúrájába beemelte az európai művészet zsenijeinek munkáiról alkotott látomásait, asszociációit, eljutva egészen egyedi parafrázisainak erősen személyes világáig. Sárkány Győző rajzi stúdiumaiban sosem dolgozik foltok képzésével, sosem tekinti képnek készülő művét, hanem teljes erejével, s éppen adott tudásával marad a mindenható rajz területén.
Az itt látható kis válogatás magyarázat arra, hogy miként, milyen lépcsőkön felfelé haladva alakult ki az a nagyon egzakt rajzosság, melyre alapozódhatott egy nagy ívű illusztrátori, majd képgrafikai és onnan még tovább ívelő munkásság. Végképp bizonyossá válik, hogy a művész egész oeuvrejében valóban meghatározó a stúdiumok készítésének időszaka, ma már állíthatjuk: korszaka, melynek szakmai, művészi tanulságai intenzív kreativitással épülnek be későbbi, sokféle szemléletet és technikát felmutató életművébe.
Feledy Balázs művészeti író
