A világegyetem végtelen gazdagsága, a természet számunkra akaratlannak tűnő, kivételes jelenségei, a csodálatosan összeillesztett rendszer mögött működö erők logikája a művészt megállásra és továbbgondolásra készteti. A természetjáró, szenvedélyesen kerékpározó Sárkány Győző az utóbbi években megkülönböztetett érdeklődéssel és intenzitással fordult a fotózás felé, mely alkalmazásával számos sorozatot készített.
Nem klasszikus természetfotókat, ahol az objektív tárgyilagos leképező adottságára hagyatkozhatott volna, hanem sajátos vizuális kivonatokat, melyekkel az őt éppen foglalkoztató (etikai, történelmi, tudományos, társadalmi, esztétikai stb.) kérdésekre reflektál. Mintha az alkotó Füst Milán nyomdokain vallaná, hogy a valóság a képzelet műve. A széria darabjain a vízfelület mozgása, dinamikája, a szél által fodrozódó felszín önkéntelen játéka, a különleges kinetikus energiák mentén ébredő effektusok, számtalan kiaknázandó témát jelentenek számára. Koincidenciák és együttes történések eredményeként, a szél mozgási energiájának jóvoltából a virgoncan fodrozódó, finoman vibráló, szinte gyűrt felületként összecsomósodó, egymással feleselve csacsogó vízfodrok, olvasztott és hirtelen kihűlt üvegmasszára emlékeztető, a fényt elnyelő és visszaverő féldrágakőként csillogó felületek borostyán, topáz, smaragd, türkíz színekben topzódó, buja orgiája fantasztikus festői gazdagságát látjuk. A műfaji határok feloldódására példaként a Mikrofakturák, és a Végtelen színjáték fotóit, továbbá az Állapot és az Apokaliptikus vízió rajzolt háttereit említhetjük, ahol ugyancsak a különös erőktől hajtott fluidum jelenik meg, más-más kontextusban.
A művész e kompozíciói közreműködésével, mintha egy röpke pillanatra betekintést nyernénk abba a titokzatos összefüggésrendszerbe, hogyan „jár a létnek óraműve bölcs körön”. Gondolataink a kifürkészhetetlen rezonanciák keltette hullámokon suhanva elvezethetnek lét és idő sarkalatos kérdéseihez.
Nátyi Róbert művészettörténész
