Plasztikák és művészkönyvek

Sárkány Győző sajátos térszemlélete, plasztikus rajzi és festészeti megfogalmazásai szinte adekvát módon hívták életre a térbe valójában is kilépő alkotásait. A színek iránti vágya és a teret valóságban is kitöltő, azt bir­tokba vevő tárgyi megjelenítés igénye találkozik szobrászati alkotásaiban, amelyek többek térbeli festmények­nél. A műfajok közötti határok is elmosódnak, hiszen ezekben a munkákban a hagyományos szobrászati eljárásokat nem csak a festészeti felületekkel, de az installáció, az enviroment vagy az objekt műfajával is ötvözi. Hengerplasztikái több rétegben egymásra ragasztott, majd felfeslett plakátokkal borított hirdetőoszlopokra, kváderekből felépülő objektjei pedig hirdetésekkel, személyes vagy közérdekű üzenetekkel teleaggatott vagy telefestett, omladozó vakolatú falakra emlékeztetnek.

Valamennyi térbeli műve információt, üzenetet hordoz. Ebben is kapcsolódnak a könyvekhez, amelyeknek térbe kihajtogatott lapjaira ugyancsak gondolatok vetülnek. Térplasztikái és művészkönyvei esetében vizuális üzenetek jelennek meg mind az oszlopokon, mind a téglafalakat imitáló plasztikákon, mind pedig a könyv formájú objekteken. Olykor kollázsszerűen építi be saját grafikai munkáit is a rusztikus felületekbe, ezzel újabb műfaji határátlépést hajtva végre. Ezek a térbeli munkái – akárcsak a szobrok általában – körbejárhatók, több nézetből is értelmezhetők. Ezt maximálisan kihasználva alakítja a művek felületét, amelyet rétegzett faktúrákkal tesz még izgalmasabbá.

Az elkészült alkotások térbe helyezve maguk is átrendezik a környezetüket, azaz nem csak teret követelnek, hanem teret is teremtenek maguk körül. Sárkány Győző a plasztika és a néző relációi szerint változó, de alapvetően a művek által meghatározott téri viszonylatokat alakít ki szobraival és művészkönyveivel egyaránt.

Szeifert Judit művészettörténész