Parafrázisok

Mondhatnánk róla, hogy későn érő típus, de inkább arról van szó, hogy érdeklődése szerteágazó, több műfajban is alkot: képgrafikát nyomtat, könyvborítókat tervez, figyelemre méltóak illusztrációi, sőt mint könyvművész könyvtárgyakat is készít.

Ha sorba vesszük munkásságának csomópontjait, mindenképpen meg kell emlékeznünk a nyolcadik évtized legelején készült Parafrázis I. (1982) című alkotásáról, melyen Raffaelló egyik kis Jézust tartó Madonnája és egy tank látható úgy megkomponálva, hogy a gyermek Jézus szinte a tank felé nyúl. A mű jelentése konkrét, egyértelmű: a grafikus a humán kultúra értékeit félti a fegyverektől. A hasonló tematika, a zsúfolt képtér, részletező szenvtelen előadásmód jellemzi a megsemmisült harckocsikat, tankroncsokat bemutató grafikáját is (Tanktemető, 1981). Hogy előszeretettel használ fel részleteket örökbecsű, klasszikus művekből, az már a parafrázis sorozatnál kiderült. Ugyancsak művészettörténeti idézetekre épül a Dürer-parafrázisokat felvonultató széria, melynek legfigyelemreméltóbb darabja a nagy német festő Rinocéroszát felhasználó lapja.

Legújabb grafikáin, xerotípiáin régi szövegrészleteket, máskor amorf és konkrét alakzatokat szerepeltet. Ilyen munkája például a piros és kék változatban is elkészített Misztrál (1994).

A montázsokat idéző komponálásmód, a konkrét és az elvont formák együttes szerepeltetése, sokszor ütköztetése jellemzi a művész képgrafikáit. Sárkány Győző próteuszi alkat, és mint egy interjúban néhány éve a Magyar Nemzetben nyilatkozta, ő vállalja ezt a sokféleséget. A különböző technikák alkalmazását éppen úgy, mint az eltérő, a témához éppen illő stílusok – szürrealizmus, pop art, hiperrealizmus vagy éppen a historizáló rajz – használatát, alkalmazását.

Elmondhatjuk tehát, hogy érdeklődésének nyitottsága, éppen úgy mint stíluspluralizmusa, azt bizonyítja, hogy tipikusan ezredvégi személyiség, posztmodern alkat.

Lóska Lajos művészettörténész