„Mert mindig ugyanazok, de egymáson keresztül futva…” Empedoklész Természetről írott művének ezt a sorát juttatta eszembe Sárkány Győző legújabb, 20 lapból álló sorozata, a Mutáció. A kifejezés – ha a szorosan vett tudományos jelentésétől eltekintünk – a köznyelvben a változás, az átalakulás szinonímájaként használatos. Sárkány Győző kompozícióinak egymáshoz kapcsolódó sodrása, lendülete van, mely épp erre az örökös változásra, metamorfózisra, mutációra utal. Szinte a szemünk előtt jönnek létre a kép terében áramló apró részecskékből azok az erőteljesen plasztikus formációk, amelyek majdnem mindig ugyanazok, ám „egymáson keresztül futva” mégis minden lapon új alakot öltenek. A kompozíció felépítésének egyik jellegzetessége, az a sajátos képkivágás, amely szerint a teljes forma nem mindig körülhatárolható a képtérben. Úgy tűnik, mintha egy-egy alakzat olykor kifelé, máskor befelé haladna, míg néha akár a teljes képfelületet kitölti. Mindegyik esetben bizonytalanok maradunk a formák végleges határait illetően, miközben pontosan érzékeljük a mozgás, az átalakulás folytonosságát.
A korábbi két sorozat homogén fekete hátteret kapott, míg a Mutációnál háttér és forma elkülönülése már-már teljesen elveszti jelentőségét. A rajzokon alkalmazott fény-árnyék kontrasztok bravúros, szinte 3D-s textúrákat hoznak létre a sík felületen. Az előtér és háttér megszűntével a horror vacui tanúi lehetünk, miközben pillanatnyi állapotok rögzülnek a mátrixban. A Mutáció sorozatban megjelenő formák egyes darabjai szinte maszkokként tűnnek elénk, s ezáltal a művész oeuvrejének egyik specifikus tematikájához is visszacsatolnak. Sárkány Győző számára a mutáció az evolúció végtelen, s ugyanakkor kiszámíthatatlan működése. Rajzain keresztül magunk is tanúi lehetünk, amint a létezés apró elemei újra meg újra összetorlódnak, szétválnak, más-más alakot öltenek majd visszahullanak az örökös áramlásba.
D. Udvary Ildikó művészettörténész
