A monolit-sorozatok párhuzamba állíthatók a maszkokkal. A kör- és ellipszis-monolitok formailag egyértelműen az arcot, a fejformát stilizálják, míg a hasábok térbeli testburkokként értelmezhetők. De míg a maszk elsősorban a feltárulkozás eszköze, addig ezek az áthatolhatatlannak tűnő körök és ellipszisek pajzsra emlékeztetnek, az elrejtés a védelem eszközeinek tekinthetők. A hasábok pedig egyszerűségükkel, redukáltságukkal az emberi létet végigkísérő bármilyen dobozszerű formát felidézhetnek, a bölcsőtől az ágyon keresztül egészen a koporsóig.
A négyszer-négyes táblákon monoton ismétlődő, szabályosan elrendezett, azonos méretű és beállítású mértani alakzatokat: a köröket, a hossztengelyükre állított ellipsziseket, valamint az axonometrikusan ábrázolt hasábokat a különböző fakturális megoldások teszik változatossá. A körök felületén örvénylő mozgás érezhető a koncentrikus illetve spirálszerűen tekeredő barázdák által. A geometrikus alakzat túl azon, hogy emberi arcra emlékeztet, egy újabb organikus formát, a fametszetek évgyűrűit is eszünkbe juttatja. Az ellipsziseket hol karcolásszerű ceruzanyomok hálózzák be, hol frottázsszerűen tónusos grafitsatírozások borítják, amelyek kövületek felületére emlékeztetnek. A hosszanti irányban megjelenő ovális formák egy másik egyéni jellegzetességre is utalnak, hiszen felnagyított ujjlenyomatok asszociációját is keltik.
A rajzokon alkalmazott technika által, a felhasznált anyag kémiai, fizikai tulajdonságai filozófiai mondanivalót határoznak meg ezeken az alkotásokon. Ahogy a grafit és a gyémánt a szénatomok összekapcsolódásának két szélső pólusát képviselik (a grafit a legpuhább, a gyémánt a legkeményebb szénmódosulat), úgy polemizálnak Sárkány Győző maszk- és monolit sorozatain a mértani alakzatok (körök, ellipszisek, hasábformák) a grafit által képzett organikus felületekkel.
Szeifert Judit művészettörténész
