Érzelmek és érzékletek, vizuális részletek a világ láthatatlan birodalmáról. Ezek jelennek meg Sárkány Győző képein. Mintha zenei futamok jól elkülönített tételeit látnánk. Lelkiállapottól függően a gondolatmenet megszakad, majd visszatalál a kiindulópontra, hogy egybesimuljon, szépen gördüljön a művész szándéka szerint. Az alkotó érzékelésén szűrődik át a látott valóságszelet. Egyszerűsítés, a feleslegestől való megszabadulás, a sztereotípiák félredobása után kialakul egy színes, eleven, vizuális folyam, amit a képregények dramaturgiája alapján szerkesztett a művész. Letisztult, mégis eleven absztrakció részesei vagyunk művei világában elmerülve. Nincsenek motívumok, amelyek a látott valóságra emlékeztetnének, de van fenséges színábrázolás.
Sárkány Győző újrafelfedezései, látens dokumentumok alapján tükrözik vissza a természetben zajló mikrotörténeteket. Képsorok ritmusos rendje teremt összhangot a szavakba nem önthető világunkról. A formájuk alapján nem, de színük szerint jól elkülöníthetők ezek a fotógrafikák. A kiemelés helyett a szerkesztés harmóniája teremt kiegyensúlyozott képsorokat, pedig a kompozíciókon sok szín árnyalata kap helyet. Nincs szorítás, nincs feszültség az egymástól különben teljesen eltérő képeken. Így éri el, hogy egyszerre hat a vizuális és az esztétikai érzékünkre ez a képfolyam. A darabokra tört emberi létezés önvizsgálatra szorul. A túltervezett, megdizájnolt környezetünk eltorzult. Sárkány Győző arra figyelmeztet bennünket ezekkel a művekkel, hogy analízis nélkül nem fog megváltozni az emberi világ. Keressük a részletekben a szépet és akkor létrejöhet a dolgok szerencsés együtt állása.
A számítógéppel történő alkotás során mindig abban az ihletett pillanatban rögzíti a látványt, amelyben az alakzat a nagy összefüggések, titkok kibontását, felmutatását teszi lehetővé. Megvilágítja előttünk az idő és időtlenség örök problematikáját. Próbára teszi képzeletünket, elmossa a valóság kontúrjait, hogy aztán gazdag fantáziáról árulkodva finom illesztésekkel kösse össze egymásután a képsorokat, ránk bízva, hogy a képzelet és a valóság mely rétegeiben kívánunk elmerülni.
Cs. Tóth János művészettörténész
