A művész manifesztáltan az impresszionisztikus benyomások esszéjét, avagy novellafüzérét alkotta meg fotóalapú sorozatával. Bravúros megközelítések, kinagyítások, a megállíthatatlan megállításai. Tarkaság, a színesség variabilitásának végtelenített lehetőségei látszólag ad hoc vizuális történetek. Flammens, azaz lángoló, Cerasinus tehát cseresznyeszerű, Prasimus a hagymazöld színű, Fuscus ami mindarról mesél, ami sötét érzeteket kelt, Arcus pluvius esős ív, nem lehet más mint a szivárvány képzete. „A szín a billentyűzet, a tekintet a harmónia, a lélek a piano sok hangzással, a művész a kéz, amely játszik megérintve a billentyűket és a lelket.” – írta egykoron V. Kandinszkij. A képzőművész azon kivételes helyzetben van, hogy egyszerre szerzője és előadója is műveinek. Kompozíciói szimbolizált élet- és világérzések vizuális megnyilatkozásai. Fontos tényező a fotó, mint kifejezőeszköz, történetesen a múlt század művészeti formanyelvét megreformáló experimentális eszközének használata. A kettősség ami a Microfactura vesicoloris üzenete miszerint a kép ugyan kizárólag önmagára hasonlít mint absztrakt entitás, ám mégis a kép emlék, a színek, foltok, árnyak, konkrét tapasztalatok, a művész belső indíttatásainak és a külvilág ihlette motívumoknak az egymásra vetülései.
Hudra Klára művészettörténész
