Illusztrációk

A hatvanas években a magyar könyvgrafika és könyvillusztráció addig soha nem látott virágzásnak indult. Talán elég Kass János Kék Szakállú herceg vára illusztrációira vagy Szász Endre Villonhoz illetve Würtz Ádám a Szent Iván éji álomhoz készített lapjaira utalni. Ezek nemcsak új hangjukkal, hanem a megjelenítés és az általuk használt technika újszerűségével teremtettek abban az időben iskolát. Őket követte az a generáció, melyhez Sárkány Győző is tartozik.
Ez a csapat rendkívül színes és változatos anyaggal jelentkezett, habár azon stiláris és szellemi rokonság nélkül, amely az előttük járókat jellemezte.

Sárkány Győző is a maga egyéni útját járja. Nem követi a közvetlenül előtte haladó generáció útját, nem veszi át tündériességüket, rajzi játékosságukat. Ő a klasszikus rajzi hagyományok folytatójaként lép fel.

Gyakran idézi a nagy klasszikus elődöket, hogy egy-egy motívumukat felhasználva új mondanivalóval szuverén új alkotást hozzon létre. Máskor viszont teljesen új elemekkel és eszközökkel fogalmazza meg örök igazságok mai kifejezését. Valószínűleg ezek a sajátos adottságai teszik irodalmi szövegekkel készített illusztrációit is olyan meggyőzővé. Különös stílusérzékenységgel és interpretáló képességgel világosítja ki képeivel az általa illusztrált szöveget. Igazi illusztrátor módjára nem a cselekményt képezi le, hanem újrameséli és tovább rezonálja a történetet. Az itt is látható kép okán hadd idézzük a művész Dürer-ciklusát, amelyben a nagy példakép figuráit és kompozícióit idézve – újra fogalmazva saját ars poeticáját tárja elénk.

Miklósi Imre képzőművész, művészeti író