Démonstruktúra

Nem először jelennek meg maszkok és álarcok Sárkány Győző oeuvrejében, ám míg a korábbi alkotások elsősorban kultúrtörténeti összefüggéseikben értelmezhetők a mostani húsz lapból álló Démonstruktúra sorozat inkább a művész aktuális közérzetének érzékletes lenyomata. Félelmeink, bizonytalanságunk, fenyegetettségünk és tehetetlenségünk formálódik újabb és újabb démonikus képmássá, majd tűnik el egy lüktető pulzálásban.

A fekete fehér erőteljes kontrasztjára épülő struktúrákban szinte érezni a formarészecskék áramlását, a megszakíthatatlan folyamat közömbösségét. A korábbi minimalista foto-grafikák tapasztalatai összegződnek itt az egyes tollrajzok kompozícióinak gazdag és aprólékosan kidolgozott faktúrakezelésében. Előtűnő és elenyésző démonikus képmások jelennek meg a felületen, s változnak a síkból kilebbeni készülő körvonalazhatatlan térképzetekké. Szinte érezzük az anyag súlyát, sűrűségét a gyűrődésekben, a lefelé nyúló szaggatott formákban. A korábbi fotókon a patak ihlette elfolyó víz felszíni örvénylésének sokfélesége, most az apró részecskékre bomló majd újra összerendeződő struktúrák szabadon alakuló rendszere alakítja a kompozíciót. Néhol több olyan alakzat is összetorlódik egyetlen képtérben, amely rémísztő képmások asszocióját hívja elő, másutt homogénné válik, s szinte elnyugodni látszik a képmező. Míg a görögöknél a daimonész még csupán a természetfelettire utalt, számunkra már kizárólag a rossz szellemek jelentés maradt. S bár a démonikus arcmások mindenkinél személyes olvasatokat indikálnak, mégis pontosan értjük a művész üzenetét.

D. Udvary Ildikó művészettörténész