Casanova. Cselvetés. Csalás. Szélhámosság. Lódítás. Hódítás. Zűrzavar. Veszély. Érzékiség. Halál. Káprázatos, regényes, ijesztő, s mégis vonzóan izgalmas. A XVIII. századi kalandor történetei nem veszítenek érdekességükből. Különös módon, amikor tudományosan megalapozott kutatómunkával alátámasztva kiderül, hogy a sztorik fele sem igaz, a főhős már életében alaposan kiszínezte kalandjait, amelyeknek jelentős része meg sem történt – a jelenség mégis tovább él. Sárkány Győző, a plasztikusan, érzékien láttató, virtuóz grafikusművész egyszerre került könnyű és nehéz helyzetbe, amikor Casanova kalandjait választotta témájául. Egyrészt szinte kínálkozott a figurának és világának, korának mesés tobzódása a stílusokban.
Reneszánsz részletek, barokk motívumok, mór minták, pazar öltözékek, romantikus miliők, áradó fioritúrák kínálják magukat a megrajzoláshoz. Ráadásul a művész Dürer, Raffaello, Vermeer, Michelangelo parafrázisaival sokszorosan megmutatta, hogy a legnagyobb mesterek egyenértékű alkotótársa. Másrészt csapdát is rejt a magától értetődően kínálkozó stíluskavalkád. Hiszen nem egy újabb ismert képletet akart az alkotó megismételni. Ezért azt a sokszorosan nehezített formát választotta, hogy a lehető legkevesebb specifikus jelzőt, kor motívumot használjon. A lehető legélesebb pillanatokat ragadta meg. Az érintés intimitását. Amikor, – bármit is mímel, fondorkodik szavakkal – az érzékiség őszintén beszél. A vágy démona diktál. Az álarc mögül mohón les a test. Ebben a filmes szakkifejezéssel élve, szuperplánban a nemiség archaikus küzdelmét expresszív grafikai gesztusokkal érzékelteti.
A szexusbéli alá- és fölérendeltség, a kéjhajszolás orgiája olyan hitelesen, fülledten mutatkozik, mint egy helyszíni riporter tussal rajzolt tudósítása. Mindezzel együtt a kép nézőjére nem tukmál kéretlen tartalmat. Sebészi pontosságú vonalaival érzékelteti a lüktető lelki alvilágot, kulcsot ad a betekintéshez, de ránk bízza, hogy mindebből mit engedünk magunkhoz.
Szerényi Gábor grafikus
