Applikációk

A magyar grafika a jelenkorban igenis él, eleven; fiatal tehetséges művelői, hívei vannak, köztük Sárkány Győzővel. „Fel­­készülésem első szakaszában a szürrealizmus hatott rám…” – mondta a Mozgó Világnak adott nyilatkozatában. Azt tenném hozzá, hogy ő mindmáig egy sokadik hatványú szürrealizmus régióiban él, dolgozik. A hiperrealista színvonalú rajz­tudás és a rendkívüli appercepciós készség birtokában egy sajátságos transzcendens – irodalmi kategória hasonlatával élve – mikro realizmusnak nevezném az ő irányzatát. Higgadt, tárgyilagos előadásának újszimbolizmus a tartalma, allegóriái meglehetősen nyíltak, továbbá ismeri és használja a koncept art nyelvének szótárát.

Tárgyköre nem tág: a természet, vele a nosztalgia – tartózkodással – a növényvilág, a művészettörténet s a bölcselet. A természetből szereti a téli, kopár fákat, bokrokat, kórót, nemcsak a jobban látható szerkezete, hanem mondanivalója miatt. Előadása (nála csaknem a legfontosabb a hogyan) túlnyomóan a pontozó modor, a pointillage, ennek a XVIII. századi rézmetszet eljárásának az öröksége; hol sűrű a faktúra, textúra, hol a kihagyás dominál, esetleg a hófödte mező ürügyén. Él a montázs, a kollázs szerkezetével is, vagyis feldarabolja tárgyát, hogy aztán az idegen, nem összetartozó elemeket a saját törvényei szerint sorolja egymás mellé, új harmóniákat teremtve.

Sárkány messze jár Kondoréktól és mindennél idegenebb tőle az expresszivitás, vérmérsékletének se felelne meg ez a formanyelv. Amiképpen az orvostudományban ismerünk differenciál diagnózist, nála sem azt kell keresni, mely rokon törekvésű körbe lehetne skatulyázni, hanem azt, hogy miben különbözik másoktól. Azt, hogy milyen mélyre hatol, hogy elsődleges érzékenysége mint jár együtt a hidegvérrel. Arra figyeljünk, mi a kézjegye és hogy ez egyes-egyedül az övé, ez a szignatúra másokéval össze nem téveszthető.

Frank János művészettörténész