A nyolcvanas évek elején, a Fiatal Művészek Stúdiója kiállításra készült sorozaton, a művész szemléletének és stílusának alakulásában mérvadó hatásról bizonyosodhatunk meg. Az „éljünk a mi időnkben” gondolat jegyében, a tagadhatatlan befolyások, a történeti, enciklopédikus szemlélet, a kulturális örökség tisztelete, a művészettörténet évezredes hagyományai mellett, Sárkányra, mint nemzedéke tagjainak tömegeire meghatározó volt a pop-, rock- és beat kultúra.
Az újrealizmus grafikai átirataiként megjelenő rajzokon a korszak ikonjai, ismert személyiségei, jelenségei és jelképei, a Woodstock fesztivál mozzanatai, a Rolling Stones, Mick Jagger, Marilyn Monroe vagy a politikus Franz Josef Strauss mellett híres celebek, a tömegkultúra által felkapott sztárok, hírhedt szépségek és pózoló aktmodellek jelennek meg, mint egy, akkor újsütetű életérzés, a szexuális forradalom és a szabadság szimbólumai. Az adott időszakban újonnan felvett etikai magatartások eme egy vonallal felvázolt példatára, a szinte dokumentarista képi sűrítmények, az extázis, az eufória, a mámor, a hétköznapok világán történő felemelekedés tussal megörökített pillanatai. Emellett, az alkotó egész életművén végigvonuló ellenpontozás technikájának, a kontrasztok fokozásának megfelelően, az egyes jeleneteken a kiszolgáltatottság és nyomor is megjelenik. Erre a dualitásra példa a krokikra emlékeztető rajzok additív szerkesztése, a bonyolult csoportfűzés, a papír színét érvényesítő, semleges háttér előtt, melyeknek pandantjai az egyes szereplőket a kontextusból kiemelő, sűrűn telerajzolt vibráló fonalháló folyondárjában megjelenő kompozíciók.
A koncertek hevült atmoszféráját villámszerű intenzitással rögzítő, improvizatív sorozaton végigvonuló rock and roll életérzés tulajdonképpen Sárkány oeuvre-jének mai napig kulcsfontosságú sajátossága. Miként a pointil technikával megrajzolt felületek pulzáló hullámzása is megtalálható napjaikban, a víz felszínének mozgását megörökítő fotó- és rajz sorozatain (Végtelen színjáték, Mikrofaktúrák, Apokaliptikus algoritmus stb.). Számára a XX. század utolsó harmadának kulturális öröksége – életérzésével, gondolkodásmódjával, szabadságvágyával, tabukat döntő attitúdjéval – ugyanolyan jelentőséggel bír, mint Dürer fametszetei, Rembrandt rézkarcai, Raffaello Madonnái vagy a természet utánozhatatlan gazdagsága.
Nátyi Róbert művészettörténész
